A behívót tehát jó előre 1 hónappal a bevonulás előtt megküldték, pedig akkoriban a jogállamiságnak még hírét sem hallottuk, mivel hogy 1982-t írtunk.
Az már az én külön bejáratú problémám, hogy ez alatt az egy hónap alatt szinte alig tudtam aludni és képzeletben már majdnem letöltöttem az egész katonaságot, úgyhogy augusztusban a bevonulás napján akár le is szerelhettek volna. Sajnos ezt a barátnőm is megszenvedte, akit imádtam, de ilyen állapotban leledzve ezt nemigen tudtam kimutatni. Azóta sem tudom ezt neki megmagyarázni, talán magamnak sem igazán.
Mégis megpróbálom. Ért már egy-két kudarc az életben és úgy lehet ez is hozzájárult ahhoz, hogy görcsösen irtózzak a katonaságtól. Elsősorban az ilyen természetű bezártságtól rettegtem, ami nemcsak fizikai, sokkal inkább lelki-szellemi meghasonulást követel az embertől. Ha egyáltalán lehet embernek nevezni azt az egyedet aki bekerül egy ilyen gépezet rendszerébe. Vallottam azt, hogy az ember szabadnak született, éljen hát szabadon.
Természetesen alkalmazkodni kell a társadalomnak nevezett betegség bizonyos kereteihez. De a hadsereg ebbe az én elképzelésembe nem fért bele, viszont mit sem törődött az államgépezet az én elképzeléseimmel. Ez viccesnek tűnhet, de ez komoly dolog és ma már teljesen más a helyzet. Abban az időben azt mondhatták rám, hogy rühellem a katonaságot, ma pedig úgy fogalmaznának, hogy alternatív nézeteket vallok. Egy szó mint száz, rettegtem a katonaságtól és az utolsó, a bevonulás előtti estén berúgtam.
Az alkohol. Az alkohol sokszor szóba fog kerülni lehet ezeken az oldalakon. De azért elmondanám, hogy sosem voltam alkoholista. Az italozás egy jelenség volt, egy társadalmi forma: a munkahelyen ittunk, ha névnapot ünnepeltünk, ha családja született valakinek, volt belépési, sőt kilépési pálinka, bevonulási pálinka, leszerelési pálinka (én még nem tartottam ott) pálinka-pálinka. Ha ezeken az iszogatásokon valaki berúgott az el lett tussolva. Viszont, ha valaki sorozatosan berúgott, emiatt nem tudta ellátni a feladatát, annak vége volt. A lényeg, hogy ez a "pálinkakóstolgató" társadalom egyáltalán nem tolerálta az alkoholistákat és ez így volt jó.
Amire vissza szeretnék térni, az természetesen a hadsereg. A hadseregben minden civil szokás hatványozódik. Ha zsivány voltál még nagyobb zsivány leszel, ha ittál még többet iszol. A hadsereg, a 80-as évek hadserege (is) egy alkoholtovábbképző intézet.
De maradjunk a bevonulásnál. Szóval az utolsó este berúgtam.
Hajnalban természetesen úgy éreztem rám szakadt az ég, amikor a vekker csörömpölt. Szar volt, hogy tudtam nem egy hétre-hónapra megyek el, hanem isten tudja mikor kerülök haza. Meg hogy az ország melyik részére kerülök...
A búcsúzkodás is rosszul sikeredett, nem ezt érdemelte volna tőlem a kis barátnőm, de hát rettenetesen el voltam foglalva magammal, az nem jutott eszembe, hogy neki is milyen nehéz lesz egyedül maradni. Egyszóval nem úgy viselkedtem, mint egy romantikus hős. De romantikus hősök lehet csak a filmekben léteznek, bár ez számomra nem volt nagy mentség. Talán az még mentségem lehetett, hogy nem volt érzékem a nagy jelenetekhez, viszont különleges tehetségem volt ahhoz, hogy elrontsam ezeket. Mert mihelyt elindult a vonat, azonnal hiányozni kezdett és azóta is bármikor visszagondolok, hogy kikisért és én bunkó módon viselkedtem vele, úgy érezem véglegesen tönkretettem valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése