A következő címkéjű bejegyzések mutatása: járművek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: járművek. Összes bejegyzés megjelenítése

2023/02/23

IFA teherautóval a Füszértnél

Tizennyolc éves voltam amikor munkába álltam a FÜSZÉRT-nél, fogalmam sem volt mi lesz a dolgom.
Kocsikisérőnek vettek fel, a SZIG-emben "túrázó" volt a hivatalos meghatározás. Annyit tudtam róla, amit láttam: a kocsikisérő a sofőr mellett ül a fülkében, gondoltam, jó dolga van.
A cég éppen költözködött egy új, hatalmas raktárépületbe. Beosztottak egy sofőr mellé, aki a VOLÁN-nál volt gépkocsivezető. A FÜSZÉRT-nek nem volt saját gépkocsiparkja, a VOLÁN-nal szállíttatott.

A sofőr világosított fel, hogy mi is a feladatom. Mindenféle papírmunkákat én végzek, én vagyok a főnök a rakományt illetően, ő "csak" vezet. A vállalat mindenféle árut terít a boltokba, éttermekbe, kocsmákba. De most ez rendkívüli helyzet, az árukészletet költöztetjük át az új telephelyre.Targoncával pakolnak fel mindent, azzal is szedik le.
Nekem valóban "csak" a papírokkal kellett szaladgálnom fűhöz -fához. De mivel nem ismertem itt se fűt se fát, sokszor csak álldogáltam tanácstalanul, így többnyire elém tolakodtak rutinosabb kollegáim. Ekkor hallottam először a bölcs tanácsot amelyet nekem címzett egy, a kocsijának támaszkodó sofőr. Látva bambaságomat és szerencsétlenkedésemet, ideszólt - jegyezd meg öcsém: a határozottság fél siker. - Meg is jegyeztem, de néhány hónap elteltével, amelybe annyi minden belesűrűsödött SEM éreztem magam határozottabbnak. A másik fele a sikernek nem tudtam min múlik, de nekem az sem jött még akkoriban be.

Az új telephelyen hosszú órákat álltunk sorban az IFA-val, a sofőrök egymással beszélgettek, vagy aludtak. Én is el-el szunyáltam, ha megéheztem hátra másztam a platóra és kivettem néhány konzervet a kartonokból. Most még senki nem ellenőrizte, lehetett. Úgy tűnt egyelőre, megfogtam az Isten lábát ezzel a melóval.
Lassan a papírmunkákba is kezdtem belejönni, nem tudtam hogy ez semmi ahhoz képest, amit majd a terítésnél (boltokba szállítás) kell művelni.

A lakótelep, ahol el voltam szállásolva, mindkét lerakattól nagyjából egyenlő távolságban lehetett légvonalban. Én ugyan nem légvonalban közlekedtem, de azért így is el lehetett jutni mindkét telepre úttalan utakon, sikátorokon át gyalogszerrel 10-15 perc alatt, ha kilépett az ember. A ház ahol "laktunk" (öten-hatan egy szobában) egyemeletes családi ház volt. A többi részét a család lakta, a családfő maga is a FÜSZÉRTnél dolgozott. Túl sok időt nem töltöttünk itt, csak aludni jártunk szinte haza, korán keltünk és későn végeztünk. Amikor ritkán együtt voltunk sem lehetett valami otthonosnak találni a szűk szobát ágyakkal tele. 

Két sittes is volt a csapatban ezekből sem néztem ki sok jót. Fasza kis társaságba keveredtem. Néha néztük a bizományiból beszerzett kétfunkciós tv-t, az egyetlen luxust a szobában. Az egyik funkciója amikor homályos képet adott, a másik pedig amikor egy ökölcsapás hatására élesebb lett ugyan, de kissé mákos. Így aztán nehezen tudtuk kisilabizálni, hogy mit is idétlenkedik össze a magyar futball válogatott az argentin VB-n. De, mint később kiderült nem is sokat veszítettünk vele.

A  FÜSZÉRT-nél keményebbnél keményebb emberek dolgoztak. Én nem tartoztam közéjük, de keményen dolgozni itt tanultam meg később, amikor már teríteni jártunk a boltokba. Bejártuk az egész megyét, sőt megyén kívülre is gyakran voltak fuvarok.

Kezdő létemre hamarosan kaptam egy 5 tonnás Ifát. Ha a sofőr félhivatalosan benne volt a bizniszben, akkor ez jó, de ehhez dörzsöltnek kellett lenni. Én nem voltam az, csak ha szorosan a fal mellett mentem. Ha a sofőr hivatalosan segített, akkor alig lehetett keresni. Ha egyáltalán nem segített, az volt a legnagyobb szívás. Én természetesen így jártam. Burtyelhattam egyedül és szintén alig kerestem, mert így lassan haladt a rakodás.
Majd belezavarodtam a lepedőnyi számlákba, visszáru tömbökbe, pecsétekbe. Ezzel telt a legtöbb idő, meg azzal, hogy megtaláljam a számlák alapján a számomra összekészített árut a hatalmas raktárban. Aztán megszámolni, ellenőrizni, nem vertek-e át a raktárosok és jöhetett a fizikai munka. Ha nem volt szabad targonca, békával a kocsihoz toltam és szépen felrakosgattam a cuccot a platóra. Aztán felugrottam, és fent is helyrepakolásztam. Reggel 6-kor kezdtem, 10-11 órára elkészültem vele és indulhattunk teríteni.

Talán a szabadság ért a legtöbbet, eddig még részemről ismeretlen tájakat, városokat falvakat jártunk be, gyönyörködtünk a rekkenő hőségben alig felöltözött csinos lányokban. Mégis hamis volt ez a szabadság. Az IFA nem VOLVO, a lányok nem integettek vissza, az ember hátát pedig nyomta a rakomány, mintha nitroglicerin lenne.

Elárulom, hogy nem futottam be nagy karriert ennél a cégnél és ebben nem a képen látható teherautó a hibás.

IFA teherautó


2023/02/22

ZiL–130

A  ZiL–130-as gyártása a Szovjetunióban 1962-ben kezdődött és egészen 1994-ig tartott. Ez idő alatt 3 380 000 darabot állítottak elő belőle. Nem csoda, hogy egykor Magyarországon is sok ilyen kék-fehér orrmaszkos autó közlekedett az utakon.

A volán vállalat nagy számú ZIL gépkocsiparkkal rendelkezett és bocsájtotta rendelkezésre a különböző áruszállító cégeknek, pl. Füszért, Söripar. Kocsikísérő voltam a Füszértnél 1978-ban, akkor ültem az Iván becenévre hallgató szörnyeteg fülkéjében, persze csak jobb oldalon. Vagy középen, ha hárman voltunk (a sofőrrel együtt) és ebben az esetben igen szűkös volt a hely. Ilyenkor 10 tonnában utaztunk, azaz vontatott a csőrös egy pótkocsit is. A fülke télen hideg volt, nyáron meleg, viszont legalább egymás szavát sem értettük. Ennek ellenére, vagy ettől függetlenül könnyedén elbánt a 10 tonnával, igaz, a benzint is zabálta rendesen..de ez akkor még nem volt szempont. A Füszért raktárai előtt hosszú sorokban álltak a ma már retro járműveknek nevezett szállító alkalmatosságok, de azóta sem láttam ennyi ZIL-t egy rakáson. Magyarországon is, mint a keleti blokk más országaiban, a legtöbbet használt teherautó volt, talán még az Ifával együtt. Külső szemmel nem túl romantikus utazásokon vettünk részt, de nekünk szép volt, főleg, hogy fiatalok voltunk és minden romantikus kalandnak tűnt, még az is, hogy egy ZIL bűzös fülkéjében jártuk be az országot.

platós ZiL–130

ZiL–130


Csepel D-344 teherautó

Három tonnás, 4×4-es terepjáró, amelyet a magyar Csepel Autógyár gyártott 1961-től 1975-ig. Először 1963 elején a lipcsei vásáron mutatták be a nagyközönségnek.  A Magyar Néphadsereg hatalmas mennyiségben vásárolt D-344-est, és végül standard teherautóként használta. Robusztusnak és megbízhatónak bizonyult. A Csepel D-344 5700 kg-os tömegével (215 liter üzemanyaggal és egy 75 kg-os vezetőt is beleértve) 82 km/h végsebességre képes. Üzemanyag fogyasztása 28,7 L/100 km. Szabványos hasznos teherbírása 3000 kg; ezen felül akár 2000 kg tömegű pótkocsit is húzhat. A D-344 katonai változatai elülső csörlővel voltak felszerelve.
Motor. Négyhengeres, négyütemű, előkamrás, folyadékhűtéses dízelmotor. Furat 112 mm, löket 140 mm. Összlöket térfogat 5517 cm3. Legnagyobb teljesítmény 100 LE 2300/min.-nél.
Erőátvitel. Ötfokozatú váltómű, egytárcsás száraz tengelykapcsoló mechanikus vagy hidraulikus működtetéssel, ferdefogazású folytonjáró fogaskerekek, tolóhüvelyes kapcsolással. Összkerék-hajtás, homlokfogaskerekes osztómű, kúpkerekes mellső híd kiegyenlítővel. A közúti ill. terepfokozat tolóhüvellyel kapcsolható.
Felépítés. Alvázas konstrukció, elöl merev híd, a kerekek külön-külön kúpkerekes meghajtással, hátul merev híd, ívelt fogazású tányér- és kúpkerékkel, kúpkerekes differenciállal, differenciálzárral. Áttétel 1:5,14. Négy kerékre ható, kétkörös légfékrendszer, mechanikus rögzítőfék

A Néphadseregben a 80-as években ezt nevezték a legjobb technikának, máig sem tudom, hogy viccből, vagy komolyan. Tény, hogy a legfőbb gépkocsiparkja volt ez az akkori honvédségnek.
Jómagam is sokszor találkoztam vele, mint "utas", de többnyire szereltem. A budapesti központi szerelőműhelyben teljes felújításon estek át, vadonatúj alkatrészeket kaptak (a Csepel autógyár egészen az 1990-es évekig gyártott alkatrészeket), tehát a gépkocsik, amelyek onnan kikerültek, újszerűnek voltak mondhatók.

Csepel D-344

Csepel D-344


Nysa mentőautó

1960-tól a nyolcvanas évek végéig 8100 db Nysa mentőgépkocsit kapott a Mentőszolgálat.
Az évtized közepén már 408 db futott belőlük Magyarország útjain. Mai szemmel nézve hihetetlen, hogy ezek a formás kocsik milyen rövid életűek voltak, átlagosan 125 ezer kilométer megtétele után selejtezésre kerültek, motorjukat 30 ezer kilométerenként cserélték.
Az 1980-as évekre végleg eljárt a Nysák fölött az idő, ráadásul a típus gyártása a végéhez közeledett.1990-től Toyota Hiace típusokkal cserélték le az elöregedett járműállományt.
A Nysa harmincéves szolgálatával jármű- és mentéstörténelmet írt: meghatározó darabjai lettek a Mentőszolgálatnak.

Az Országos Mentőszolgálat honlapján található feljegyzés szerint egy 1963-as minisztériumi jelentésben Dr. Orovecz Béla főigazgató bemutatta a járműállományt: ekkor még 50 db IFA Phanomen, 1 db Skoda 1102-es, 2 db Dodge Roted Job és 3 db Csepel 130-as futott az úgynevezett alapításkori ősállományból. Persze más típusok is vitték a betegeket, de hiányzott egy sok feladatra alkalmas autó. A Nysák azután érkeztek, hogy az akkori szolgálat eldöntötte: nagy mennyiségben új mentőket vásárol. Megdöbbentő, de igaz: a nyolcvanas évekig összesen több mint 8000 autó (N-sorozat és 520, valamint 522-es típus) érkezett a dél-lengyelországi Nysa város nevével megegyező gyár üzeméből. Nem azért volt ilyen sok Nysa, mert minden faluba több is jutott belőlük. Sűrűn kellett selejtezni a Zuk/Warsava modellekre épülő kisbuszt, a motorok általában már 120-130 ezer km futás után generálozásra szorultak, s a főbb alkatrészek sem bírták túl sokáig a strapás üzemet.

nysa mentőgépkocsi

nysa mentőgépkocsi


Ikarus 31

A második ötéves terv keretében jelentős fellendülést vártak el az Ikarus gyártól, emiatt a mérnököknek a lehető legjobb teljesítményt kellett nyújtaniuk. Ezért 1956-ban előálltak az Ikarus 31-essel, mely egyértelmű sikertörténet lett a hazai autóbuszgyártás számára, hiszen az új modell nagymértékben hozzájárult az export fellendüléséhez.
A 31-esből többek között Kínába, Burmába és Egyiptomba is szállítottak, és a legyártott autóbuszok között szép számmal akadtak jobb kormányos változatok is. A 31-es az Ikarus első saját néven gyártott autóbuszának, a 30-asnak volt az utóda.
1965-ig gyártották a 31-est, de még évtizedekig futottak az utakon. A Volán vállalat már rég kiselejtezte őket, de a különféle cégek előszeretettel használták munkásbuszoknak, kirándulóbusznak. Használtan jóval alacsonyabb vételáron juthattak hozzá a járműhöz és ez kompenzálta az alacsony végsebességet és a szűkös beső teret. Sokáig népszerűek voltak más Kelet európai, pl. NDK, bolgár, jugoszláv piacokon, de még a távol-keleten (Kína) is.
A típust 1961-től kezdte felváltani az Ikarus 131-es.

ikarus 31

ikarus 31


Riga motor Riga kincs

 Idősebbek még talán emlékeznek a versikére:

"Riga motor Riga kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs. Országúton akar hálni? Riga motorral kell járni. "Tény, hogy elég sok baj volt vele, de mit tehetett volna a 60-as 70-es évek mopedkedvelő szocialista embere, hiszen felénk, itt a vasfüggöny mögött, csak ez volt kapható. A keleti blokk híres mopedje, a Riga, Verhovina és társai. 1974-től kezdték gyártani a Riga 12-est, amelyen már nem lejtős, hanem a látványosabb vízszintesen fekvő tank volt, sőt, a 16-os már nem pedálos, tekerős volt, hanem berúgókarral szerelt. Persze ettől még nem cáfolt rá a fenti versikére.

Nekem is volt valaha ilyen csoda járgányom, talán 14 éves, ha lehettem. Rendesen levizsgáztam, kimotorra lehetett ilyen fiatalon is, akkor még traktort is vezethettem volna ezzel a jogosítvánnyal. Szerencsére nem tettem. Riga 16-osom volt, szép sárga, mint a rigó. Akár 50-el is száguldozhattam vele, de ekkor már kicsit köpködni kezdett..legjobb ezekkel tartani a 30-as 40-es tempót, arra voltak kitalálva. Aztán mivel alapvetően sosem tartottam magam motoros embernek, hamarosan túladtam rajta, az árán vettem egy MK25-ös kazettás magnót...igen, annyi volt egy Riga motor ára, mint egy magnóé.

riga 12
Riga 12

riga 16
Riga 16

riga 12
Riga 12


2023/02/19

Velorex bőregér a háromkerekű autócsoda

A hatvanas évek hazai útjain gyakran előfordult a Velorex típusú cseh háromkerekű, amit valójában mozgássérülteknek szántak. A járművet voltaképpen motorkerékpárból alakították ki úgy, hogy csővázzal, sőt mindenféle bicikli alkatrészekkel is megbolondították, a vázra pedig vászon vagy műbőr huzatot raktak. A vicces külsejű, bőregérnek is nevezett kiskocsi használói szerint sem motornak, sem autónak nem volt jó, arra különösen nem, hogy mozgásukban korlátozott emberek használják.

Már ötven-hatvan évvel ezelőtt is az oldalkocsis motorokhoz képest komfortosabb üléshelyzetet és jobb időjárás elleni védelmet kínált. Idővel aztán átvették tőle a stafétát a lényegesen komfortosabb kisautók, főleg a mozgássérülteknek Hycomat kivitelben kínált Trabant. Ugyanakkor idővel, a rendszerváltás környékén már egyre többen látták meg a szerethető abszurditást a bőregérnek becézett, lenyitható tetejével kabrióélményt nyújtó Velorexben, mára pedig veterános rajongótábor szerveződött köré.

Műszaki adatok - Velorex 16/350 (1969): Motor: kéthengeres léghűtéses kétütemű, hátul keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 344 cm3. Furat x löket: 58,0 x 65,0 mm. Kompresszióviszony: 8,0:1. Teljesítmény: 17 LE 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 27 Nm 4750/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás lánccal. Többtárcsás olajfürdős kuplung. Felfüggesztés: független, elöl osztott lengőkaros, hátul lengővilla. Tekercsrugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Mechanikus működtetésű dobfékek. Felépítmény: térhálós hegesztett acélcső váz, műbőr- és szövetborítással. Hosszúság x szélesség x magasság: 3100 x 1400 x 1240 mm. Tengelytáv: 2500 mm. Tank: 18,0 l. Saját tömeg: 310 kg. Végsebesség: 85 km/h.

Velorex bőregér háromkerekű


ZIL – szegény ember csőrös kamionja

 A ZIL billencset 4500 kg hasznos teherbírásra tervezték, és a ZIL-130D1 alvázat használja. A teljes hajtáslánc és a vezetőfülke is ez alapján készült. A normál teherautóhoz képest az alváz rövidebb tengelytávval rendelkezik, hogy a teherautók manőverezhetőbbek legyenek. Az MMZ adta hozzá a teljes hidraulikarendszert és annak vezérlőrendszerét, valamint a segédvázat és a rá szerelt billenő felépítményt. Ez utóbbi fél ovális alakú, egyúttal a teherautó jellegzetes ismertetőjegye. Minden későbbi típus téglalap alakú volt, vagy legalábbis sima padlóval rendelkezett.  A teknő rakodótérfogata viszonylag kicsi, három köbméter, mivel a teherautót nehéz ömlesztett anyagok, például homok szállítására tervezték. Később más, nagyobb felépítménnyel rendelkező, könnyű mezőgazdasági rakományok szállítására alkalmas járműveket is gyártottak. 1966-tól a kissé átdolgozott ZIL-130D1-66 alvázat használták. A teherautók első generációját tehát 1977-ig szinte változatlan formában gyártották. 

A ZIL billencset nagy számban használták Magyarországon is, elsősorban a Volán vállalat.
A puttonyba 3-4 köbméter, max 6 tonna fért például sóderből. Semmihez nem hasonlítható hangja volt a 8 hengeres monstrumnak, bekapott vagy 40 lityit, ezért elkezdték a 80-as évek elején lecserélni a motorokat dízelre. Persze nem nagy sikerrel, ez már nem ugyanaz a ZIL volt.

ZIL billencs (dömper)