Orosházára kellett bevonulnom, és hogyan hogyan nem itt ismét előkerültek a pálinkásbutykosok és olyan emberek akiket soha életemben nem láttam boldogan öleltek magukhoz, mintha holmi leszerelési ünnepséget rendeztünk volna.
A művelődési ház előtti parkban nagy szürcsölések voltak, aztán még az is előfordult ami máskor szentségtörésnek számított volna: a maradékot a kukába dobáltuk. Gondoltam, ha létszámfeletti leszek kiszedem visszafelé és megiszom. Mert még mindig élt bennem a hiú ábránd, hogy talán megúszom ezt a nagy kalandot. Még ma is felvillanyoz, ha belegondolok amire akkor vágytam: Kiszórnak, mint fölöslegest, én újra szabad vagyok, mint a madár, repülök haza a bombázómhoz, akivel összekülönböztem, bocsánatot kérek tőle és every it's all right yes...
A verőfényes augusztusi reggelen beléptem a művelődési ház ajtaján és ezzel búcsút mondhattam olyannyira imádott szabadságomnak teljes másfél évre.
Amikor megtudtam, hogy hova kerülök tulajdonképpen örültem, hisz rosszabbul is járhattam volna, elvihettek volna Lentibe, vagy Nagykanizsára, de persze én titokban Békéscsabában reménykedtem. De hát ekkor még nem tanultam meg, hogy mindig a rosszabbikban kell bízni, hogy ne érje az embert csalódás.
Érzékeny búcsút vettünk a személyigazolványunktól, felraktak minket egy Csepel teherautóra, erre a csúcstechnikának számító katonai járgányra, amivel nem is gondoltam volna még mennyi dolgom lesz a későbbiek során. A platón vidám volt a hangulat, mintha valami iskolai répaszedésre indulnánk, de azért a szívem mélyén éreztem, ez fekete humor a javából. Egy öreg katona volt velünk, nem tudom miért, talán, hogy útközben meg ne gondolja magát valaki és le ne ugorjon? Mindenesetre jókat viccelődtünk vele, élcelődtünk, cigarettával kínáltuk, nem is vettük észre milyen tartózkodóan viselkedik. Ő már kopasznak tekintett bennünket, új húsnak, gyökérnek, sivárnak, sündisznónak és még az isten tudja hány kifejezés van az újonc megnevezésére. Egy jó másfél órás zötykölődés után érkeztünk meg a laktanyába. Elhangzott az első parancs: gépkocsiról! - szépen lassan öregurasan lekászálódtunk, ekkor még senki sem ordítozott velünk, nyilván megvoltak a szabályai az újoncok fogadásának. Bevonultunk egy épületbe, mint később megtudtam itt folyt az elméleti kiképzés. Ez most az újoncok fogadására szolgált.
Következő: Mossák le magukról a civil élet porát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése