A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 50es évek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 50es évek. Összes bejegyzés megjelenítése

2023/03/02

Behívóparancs

A sorkatonai szolgálat eltörléséig (2004) a férfiak többségének életében elkövetkezett a bevonulás rettegett időpontja, amelyet soha nem felejtenek el és valószínűleg életük legramatyabb napjának és éjszakájának tartanak. 

A wikipédia szerint:

"A 18. életévüket betöltött, sorozott férfiak ütemterv szerinti behívása. Ez a sorkatonai szolgálat töltésére felszólító, kötelező érvényű idézés (behívóparancs) kézbesítésével kezdődött. A behívó megjelölte a jelentkezés idejét és helyét, utóbbi rendszerint a lakóhelyhez közelebb eső, nagy befogadó képességű intézményt (iskola, művelődési ház, sporttelep stb.) jelentett. A behívó tartalmazta a kötelező jellegre és a behívás megtagadásának (meg nem jelenésnek) jogi következményeire való figyelmeztetést is, mert a sorkatonai szolgálat alóli kibúvásnak még a kísérlete is bűncselekménynek számított. Egyéb információt a behívó nem tartalmazott, kivéve egy kódszámot, amelyből a behívás adminisztrálását a helyszínen végző katonai ügyintézők tudhatták, hogy az illetőt melyik alakulathoz kell irányítani. Bár informális csatornákon ezeknek a kódszámoknak a jelentése időnként kiderült, a behívottak többsége gyakorlatilag nem kapott előzetes tájékoztatást arról, hogy a szolgálatot hol fogja tölteni.

Személyes élményem a behívó megérkezéséről 1982-ben:

Előzmény: Sorozáson 1981

"És akkor megjött a behívó. Az a kis zöld-fehér papírlap amit mindenki gyűlöl. Még a fradisták is. Akkor már nem vettem komolyan,hogy mesterlövész leszek, (a sorozáson azt ígérték) talán ezt egy pillanatig sem vettem komolyan, de jó volt elmondani másoknak és visszahallani így: "Nahát ez igen. Tudod ezek mit csinálnak? Ez egy elit-alakulat - ez nem semmi..."Jó volt ezeket a dumákat hallgatni obsitos katonáktól. Jótanácsból mindig van elég. Ma már én is ilyen jótanács osztogató vagyok és mondhatom ez sokkal kellemesebb foglalatosság, mint katonának lenni. Mert én nem tartozom a tapasztalt bölcsek közé, akik azt mondják a szerencsétlen bevonuló jakumónak, hogy: "kell ez öcsém hidd el, aki nem volt katona abból nem is lesz igazi tökös gyerek ".Mindig is azt vallottam,hogy a katonaság egy szükségtelen rossz. Elvesznek az ember életéből 2, vagy másfél évet, amit sokkal hasznosabban és kellemesebben is eltölthetne. Az imént említett bölcselkedő tudatalattijában talán szerepel egy olyan kitétel, hogy  "ha én voltam katona akkor te se úszd meg barátom", de természetesen az is lehet, hogy ez egy hitvallás.

Szóval így utólag könnyű okosnak lenni az évek távlatából, de akkor és ott egyáltalán nem tűntem okosnak, sőt teljesen meg voltam zavarodva és fogalmam sem volt, hogyan is kell reagálni arra például, ha meghozzák az ember behívóját. Pista bá a postás nyilván azóta is sokat töri a fejét ezen a dolgon (vagy nem) merthogy ő adta át nékem e jeles papírt, és én mivelhogy éppen volt otthon némi kis házi vörös bor, megkínáltam őt, mintha csak valami örömhírt hozott volna. Mondjuk azt, hogy nekem meg van tiltva, hogy valaha is bevonuljak. De azért elfogadta a pohár bort, mint ahogy én is elfogadnám hasonló esetben, mert nem kell mindig az események mélységeit kutatni.

De azért hozzá kell tegyem, bizony elég világvége hangulatom volt, mit sem változtatott ezen, hogy a behívót jó előre 1 hónappal a bevonulás előtt megküldték, pedig akkoriban a jogállamiságnak még hírét sem hallottuk, mivelhogy 1982-t írtunk.

A mai demokratikus - liberális - nemzeti - konzervatív - szocdem vagy nevezzék magukat akárhogy ellenzék szerint akkor még javában dühöngött a szocializmus nevű vörös állat. De én nem is politizálni akarok, tény hogy engem a "rendőrállam" idejében értesített mondván, igényt tart szerény személyemre másfél év erejéig. Szerintem ma sem járnak el elegánsabban."

Következő: A bevonulás napja

behívóparancs


2023/02/21

Szepesi György

Ki ne ismerné - Ő volt „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Mindenki emlékezhet a legendás londoni 6:3-as meccsen a hangjára, ahogyan közvetítette a magyar sikert.

„Most lőj, most lőj, most lőj, góóól”.

1948-tól 2012-ig közvetített olimpiákról – Londontól Londonig. Tizennégy labdarúgó-világbajnokság kommentátora volt 1954-től 2010-ig. Bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe – mint a világ leghosszabb ideig tevékenykedő sportriportere: a 2005-ös Magyarország–Argentína barátságos futballmérkőzésnek hatvan évvel azután lehetett a rádiós kommentátora, hogy az 1945-ös magyar–osztrákon debütált sportriporterként. Sporttörténeti mérkőzés volt ez: a 12. percben született meg Puskás Öcsi első válogatott gólja – és ezzel Szepesi Györgyé is a mikrofon előtt.                          Mindig úgy közvetített, mintha rajta is múlna a győzelem.

1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet vehette át.

Szepesi György

Szepesi György


2023/02/20

Pirítós kenyér a sparhelten

A fokhagymás, disznó, vagy kacsazsírral kent pirítós kenyér nem éppen napjaink Norbi update-je...jelentsen is ez bármit. Viszont gyermekkorunk egyik emlékezetes étke, amit persze ma is elkészíthetünk, csak egy sparhelt kell hozzá...mert ugye azon pirítva volt az igazi. A sparhelt mint takarékos tűzhely remek szolgálatot tett. Amíg alul sültek a finomságok, felül fazékban rotyogott a többi étel; simogató meleg és kellemes illatok lengték be a konyhát. Időközben meg kellett pakolni fával, hogy kitartson, de az így készült fogások valahogy mások voltak. Sokkal finomabbak, sokkal élvezetesebbek, vagy esetleg csak a kedves emlékek miatt hisszük így?
Az biztos, hogy kenyérpiritóval sütve valahogy nem olyan az íze...vagy csak a feeling miatt van így valószínű, mert még most is az orromban érzem az illatot, amikor levettük a sparheltről a kissé megégett kenyeret, de sebaj, egy késsel lekapartuk róla az égett részt, majd fokhagymával jó erősen bedörzsöltük, a bödönből disznózsírral megkentük és forró teával jóízűen elropogtattuk.



Gyermekkorunk fegyvere: a csúzli

Bicikli belső gumi, vagy ha került, tejgumi, egy bőrdarab, amibe lyukat fúrtunk/vágtunk. A csúzli nyele élő anyagból készült, minő csoda, egy csúzli alakú ágdarabból.
Erre rákötöztük a gumik egyik szárait, a bőrdarabba a másik végeit - kész is volt a komoly fegyver. Lövedék szintén a természetből, különböző méretű kavicsokból, attól függően, milyen "vadra" mentünk.
Vadra? Igen, valami ilyesmi, mint vásott kölykök, mai szemmel eléggé el nem ítélhető módon verebek, vadgalambok, a szomszéd macskája, vagy szerencsétlenebb esetekben a szomszéd ablaka kerülhetett "csúzli végre"...persze akkor jött a leves, a nyakleves, és nem mert senki árulkodni az apjának. Ebben az esetben atyai nyakleves nézett ki, ahelyett, hogy az ember apja elment volna a rendőrségre (mint manapság) hogyaszongya, miért veri a gyerekemet.
Egészen komoly fegyver is lehetett a csúzliból amikor már kamaszodott az ember gyereke. Ha volt egy fémipari dolgozó ismerőse, akkor a csúzli nyelének anyagát felválthatta a vas, a lövedék pedig lehetett kavics híján (miért lenne kavicsból hiány?) a csavar anya. Persze nem szeretnék senkinek tippeket adni, de nem gondolnám, hogy egyedül lennék olyan ember, akinek a kacatok között porosodik egy vasnyelű csúzli.

csúzli


Retro diavetítő

Elsötétített függönyök, felpolcolt könyvek, izgatott mozgolódás, csillogó szemek – különleges gyerekkori esték, amikor a diavetítő lágy duruzsolása, néhány falra vetített színes rajz és a szülők mesemondása egy kisebb varázslattal ért fel. Akár gyerekként, akár felnőttként éltük meg a vetítés élményét, annak nem mindennapi emléke falon táncoló képekben elevenedik meg előttünk: a házak tetejét is elöntő tejbegríz, Boribon kalandjai vagy Spartacus története csak néhány a több száz színes kis dobozban rejlő tekercs közül. Legyen a vetítő régi, vagy modern, a tekercs félig szakadt, vagy hibátlan, a felolvasó hangja érdes, vagy épp lágy, a vetítés saját kis mozit varázsolt az otthonokba. Némely alkalmakkor az egész család is összegyűlt egy-egy filmvetítésre - hol volt még akkor a televízió - ma is a fülembe cseng édesanyám monoton hangú narrálása - a filmkockák szövegezve voltak, csak fel kellett olvasni - amikor a fehér lepedőn felvillantak a Robinson Crusoe, vagy a Vadölő című diafilmek képkockái, és én mélyen átéltem ezeket a csodálatos történeteket. Évekig megőríztük a diavetítőt és a hozzátartozó diafilmeket, még akkor is, amikor már megjelent a televíziózás intézménye...néha még nosztalgiából újra végignéztük a régi filmeket, de lassan lassan feledésbe merült.

diafilm nézés

retro diavetítő




Csatos bambi és társai

Összeröffent a csapat focizni az utcában. A meccs végeztével elvánszorogtunk a sarki vegyesboltba, teljesen kiszikkadt a torkunk, lelki szemeink előtt egy párás üvegű csatos bambi jelent meg...lepöccintettük a csatot és szinte egy hajtásra folyattuk le a mézédesnek tűnő aranysárga hideg italt.

A retró, narancsízű Bambi üdítőitalt 1947-ben vezették be a hazai piacra és a termék hosszú évekig töltötte be a magyar, szénsavas üdítőital kizárólagos szerepkörét, egészen a nemzetközi, cukros riválisok megjelenéséig.
Ha egy kvízben felsorolnák a Kádár kor legjellegzetesebb üdítőitalait, bizony elég kevés esetben lenne a helyes válasz, hogy azok magyarok voltak. A piac felélesztésére ugyanis nyugati gépsorokat és velük együtt gyártási licenceket vásárolt az ország, melyekért többnyire termékkel fizettek.
 A gépsorokat legtöbbször öt év alatt fizették ki ilyen módon, majd ezek után a magyar gyár birtokába kerültek. A licencdíjakat persze addig kellett ellentételezni, míg a gyártás folyt, bár általában nem üdítőitallal, hanem más, kurrens magyar termékekkel. Bizony gyermekkorunk kedvenc, szénsavas itókáiból leginkább csak azok készültek magyar alapanyagból, melyek szőlő vagy éppen alma ízesítésűek voltak (persze akadt kivétel).

csatos bambi


2023/02/19

Velorex bőregér a háromkerekű autócsoda

A hatvanas évek hazai útjain gyakran előfordult a Velorex típusú cseh háromkerekű, amit valójában mozgássérülteknek szántak. A járművet voltaképpen motorkerékpárból alakították ki úgy, hogy csővázzal, sőt mindenféle bicikli alkatrészekkel is megbolondították, a vázra pedig vászon vagy műbőr huzatot raktak. A vicces külsejű, bőregérnek is nevezett kiskocsi használói szerint sem motornak, sem autónak nem volt jó, arra különösen nem, hogy mozgásukban korlátozott emberek használják.

Már ötven-hatvan évvel ezelőtt is az oldalkocsis motorokhoz képest komfortosabb üléshelyzetet és jobb időjárás elleni védelmet kínált. Idővel aztán átvették tőle a stafétát a lényegesen komfortosabb kisautók, főleg a mozgássérülteknek Hycomat kivitelben kínált Trabant. Ugyanakkor idővel, a rendszerváltás környékén már egyre többen látták meg a szerethető abszurditást a bőregérnek becézett, lenyitható tetejével kabrióélményt nyújtó Velorexben, mára pedig veterános rajongótábor szerveződött köré.

Műszaki adatok - Velorex 16/350 (1969): Motor: kéthengeres léghűtéses kétütemű, hátul keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 344 cm3. Furat x löket: 58,0 x 65,0 mm. Kompresszióviszony: 8,0:1. Teljesítmény: 17 LE 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 27 Nm 4750/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás lánccal. Többtárcsás olajfürdős kuplung. Felfüggesztés: független, elöl osztott lengőkaros, hátul lengővilla. Tekercsrugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Mechanikus működtetésű dobfékek. Felépítmény: térhálós hegesztett acélcső váz, műbőr- és szövetborítással. Hosszúság x szélesség x magasság: 3100 x 1400 x 1240 mm. Tengelytáv: 2500 mm. Tank: 18,0 l. Saját tömeg: 310 kg. Végsebesség: 85 km/h.

Velorex bőregér háromkerekű