A sorkatonai szolgálat eltörléséig (2004) a férfiak többségének életében elkövetkezett a bevonulás rettegett időpontja, amelyet soha nem felejtenek el és valószínűleg életük legramatyabb napjának és éjszakájának tartanak.
A wikipédia szerint:
"A 18. életévüket betöltött, sorozott férfiak ütemterv szerinti behívása. Ez a sorkatonai szolgálat töltésére felszólító, kötelező érvényű idézés (behívóparancs) kézbesítésével kezdődött. A behívó megjelölte a jelentkezés idejét és helyét, utóbbi rendszerint a lakóhelyhez közelebb eső, nagy befogadó képességű intézményt (iskola, művelődési ház, sporttelep stb.) jelentett. A behívó tartalmazta a kötelező jellegre és a behívás megtagadásának (meg nem jelenésnek) jogi következményeire való figyelmeztetést is, mert a sorkatonai szolgálat alóli kibúvásnak még a kísérlete is bűncselekménynek számított. Egyéb információt a behívó nem tartalmazott, kivéve egy kódszámot, amelyből a behívás adminisztrálását a helyszínen végző katonai ügyintézők tudhatták, hogy az illetőt melyik alakulathoz kell irányítani. Bár informális csatornákon ezeknek a kódszámoknak a jelentése időnként kiderült, a behívottak többsége gyakorlatilag nem kapott előzetes tájékoztatást arról, hogy a szolgálatot hol fogja tölteni.
Személyes élményem a behívó megérkezéséről 1982-ben:
"És akkor megjött a behívó. Az a kis zöld-fehér papírlap amit mindenki gyűlöl. Még a fradisták is. Akkor már nem vettem komolyan,hogy mesterlövész leszek, (a sorozáson azt ígérték) talán ezt egy pillanatig sem vettem komolyan, de jó volt elmondani másoknak és visszahallani így: "Nahát ez igen. Tudod ezek mit csinálnak? Ez egy elit-alakulat - ez nem semmi..."Jó volt ezeket a dumákat hallgatni obsitos katonáktól. Jótanácsból mindig van elég. Ma már én is ilyen jótanács osztogató vagyok és mondhatom ez sokkal kellemesebb foglalatosság, mint katonának lenni. Mert én nem tartozom a tapasztalt bölcsek közé, akik azt mondják a szerencsétlen bevonuló jakumónak, hogy: "kell ez öcsém hidd el, aki nem volt katona abból nem is lesz igazi tökös gyerek ".Mindig is azt vallottam,hogy a katonaság egy szükségtelen rossz. Elvesznek az ember életéből 2, vagy másfél évet, amit sokkal hasznosabban és kellemesebben is eltölthetne. Az imént említett bölcselkedő tudatalattijában talán szerepel egy olyan kitétel, hogy "ha én voltam katona akkor te se úszd meg barátom", de természetesen az is lehet, hogy ez egy hitvallás.
Szóval így utólag könnyű okosnak lenni az évek távlatából, de akkor és ott egyáltalán nem tűntem okosnak, sőt teljesen meg voltam zavarodva és fogalmam sem volt, hogyan is kell reagálni arra például, ha meghozzák az ember behívóját. Pista bá a postás nyilván azóta is sokat töri a fejét ezen a dolgon (vagy nem) merthogy ő adta át nékem e jeles papírt, és én mivelhogy éppen volt otthon némi kis házi vörös bor, megkínáltam őt, mintha csak valami örömhírt hozott volna. Mondjuk azt, hogy nekem meg van tiltva, hogy valaha is bevonuljak. De azért elfogadta a pohár bort, mint ahogy én is elfogadnám hasonló esetben, mert nem kell mindig az események mélységeit kutatni.
De azért hozzá kell tegyem, bizony elég világvége hangulatom volt, mit sem változtatott ezen, hogy a behívót jó előre 1 hónappal a bevonulás előtt megküldték, pedig akkoriban a jogállamiságnak még hírét sem hallottuk, mivelhogy 1982-t írtunk.
A mai demokratikus - liberális - nemzeti - konzervatív - szocdem vagy nevezzék magukat akárhogy ellenzék szerint akkor még javában dühöngött a szocializmus nevű vörös állat. De én nem is politizálni akarok, tény hogy engem a "rendőrállam" idejében értesített mondván, igényt tart szerény személyemre másfél év erejéig. Szerintem ma sem járnak el elegánsabban."
