Március 15-i tüntetés a Bajcsy-Zsilinszky úton, köztük Tamás Gáspár Miklós.
1988. március 15-én történtek bekerültek a magyarországi rendszerváltozás hajnalának emlékezetes napjai közé. Az állami ünnepségek (MSZMP, Hazafias Népfront, KISZ, stb.) a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak: koszorúzások voltak a Kossuth téren, a Petőfi-szobornál, a Táncsics-szobornál, a Batthyány-örökmécsesnél és a Bem-szobornál. Ezeken a központi megemlékezéseken néhány száz (az örökmécsesnél mintegy ezer) fő vett részt. A Nemzeti Múzeum előtt ugyanakkor sok ezer – egyes források szerint 8 ezer, más források szerint 15-20 ezer – ember gyűlt össze, ahonnan az ünnepséget követően a tömeg végigvonult a Belváros 1848-hoz kapcsolódó emlékhelyeihez, énekelve és demokráciát sürgető jelszavakat hangoztatva.
A Kádár-korszakot búcsúztató 1988-as március 15-e az utolsó, még szankcionált ellenzéki ünnepség volt. A rendőrség a nemzeti ünnep reggelén ismét „preventív” őrizetbe vett ismert ellenzéki személyiségeket, más ellenlépést azonban nem tettek. Mintegy 15 ezren tüntettek Budapesten, békés körülmények között. Tamás Gáspár Miklós a Kossuth-szobor talapzatán Kádár János távozását követelte, az őrizetbe vett Demszky Gábor beszédét a Batthyány-örökmécsesnél Hodosán Róza olvasta fel. Új jelenség volt, hogy vidékről is tömegesen utaztak Budapestre fiatalok azért, hogy itt ünnepelhessenek. A szegedi állambiztonságiak például azt jelentették, hogy a pesti reggeli gyorsra mintegy 100-120 fiatal szállt fel, kokárdáikat látva a szolgálat azt sejtette, hogy az ottani rendezvényekre utaznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése