Bicikli belső gumi, vagy ha került, tejgumi, egy bőrdarab, amibe lyukat fúrtunk/vágtunk. A csúzli nyele élő anyagból készült, minő csoda, egy csúzli alakú ágdarabból.
Erre rákötöztük a gumik egyik szárait, a bőrdarabba a másik végeit - kész is volt a komoly fegyver. Lövedék szintén a természetből, különböző méretű kavicsokból, attól függően, milyen "vadra" mentünk.
Vadra? Igen, valami ilyesmi, mint vásott kölykök, mai szemmel eléggé el nem ítélhető módon verebek, vadgalambok, a szomszéd macskája, vagy szerencsétlenebb esetekben a szomszéd ablaka kerülhetett "csúzli végre"...persze akkor jött a leves, a nyakleves, és nem mert senki árulkodni az apjának. Ebben az esetben atyai nyakleves nézett ki, ahelyett, hogy az ember apja elment volna a rendőrségre (mint manapság) hogyaszongya, miért veri a gyerekemet.
Egészen komoly fegyver is lehetett a csúzliból amikor már kamaszodott az ember gyereke. Ha volt egy fémipari dolgozó ismerőse, akkor a csúzli nyelének anyagát felválthatta a vas, a lövedék pedig lehetett kavics híján (miért lenne kavicsból hiány?) a csavar anya. Persze nem szeretnék senkinek tippeket adni, de nem gondolnám, hogy egyedül lennék olyan ember, akinek a kacatok között porosodik egy vasnyelű csúzli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése