Nysa mentőautó

1960-tól a nyolcvanas évek végéig 8100 db Nysa mentőgépkocsit kapott a Mentőszolgálat.
Az évtized közepén már 408 db futott belőlük Magyarország útjain. Mai szemmel nézve hihetetlen, hogy ezek a formás kocsik milyen rövid életűek voltak, átlagosan 125 ezer kilométer megtétele után selejtezésre kerültek, motorjukat 30 ezer kilométerenként cserélték.
Az 1980-as évekre végleg eljárt a Nysák fölött az idő, ráadásul a típus gyártása a végéhez közeledett.1990-től Toyota Hiace típusokkal cserélték le az elöregedett járműállományt.
A Nysa harmincéves szolgálatával jármű- és mentéstörténelmet írt: meghatározó darabjai lettek a Mentőszolgálatnak.

Az Országos Mentőszolgálat honlapján található feljegyzés szerint egy 1963-as minisztériumi jelentésben Dr. Orovecz Béla főigazgató bemutatta a járműállományt: ekkor még 50 db IFA Phanomen, 1 db Skoda 1102-es, 2 db Dodge Roted Job és 3 db Csepel 130-as futott az úgynevezett alapításkori ősállományból. Persze más típusok is vitték a betegeket, de hiányzott egy sok feladatra alkalmas autó. A Nysák azután érkeztek, hogy az akkori szolgálat eldöntötte: nagy mennyiségben új mentőket vásárol. Megdöbbentő, de igaz: a nyolcvanas évekig összesen több mint 8000 autó (N-sorozat és 520, valamint 522-es típus) érkezett a dél-lengyelországi Nysa város nevével megegyező gyár üzeméből. Nem azért volt ilyen sok Nysa, mert minden faluba több is jutott belőlük. Sűrűn kellett selejtezni a Zuk/Warsava modellekre épülő kisbuszt, a motorok általában már 120-130 ezer km futás után generálozásra szorultak, s a főbb alkatrészek sem bírták túl sokáig a strapás üzemet.