Az MK magnókat a Budapesti Rádiótechnikai Gyár gyártotta, az MK-25öst 1972-ben mutatták be a BNV-n. Könnyen kezelhető, egyszerű és olcsó készülékek voltak, elsősorban a fiatalabb korosztálynak.
Az MK-25 220 V-os hálózatról vagy 4 db Góliát-elemről üzemeltethető, az MK-26 viszont csak telepről, de a hálózati tápegység bármikor beépíthető, mert a helye elő van készítve.
A magnókat különböző színekben árulták 1980 Ft-ért. Létezett még az MK-25/A változat, amiben nagyobb hangszóró volt, és már nem ez töltötte be a mikrofon szerepét.
1977-ben boltokba került az MK-27, az űrmagnónak becézett hordozható készülék, ami erősen megosztotta a közvéleményt, de jól fogyott. Az eddigi szögletes dizájnok után megjelentek a lekerekített formák.
A magnó mechanikai felépítése a maga korában nagyon korszerűnek számított, viszont az elektronikájáról ugyanez már korántsem volt elmondható. Ettől persze még bő negyven év múlva is megszólal. A készüléknek nincs különálló füle, mert az egy anyagból van magával a dobozzal. Nemcsak, hogy nem vész el, de még csak le sem törik, mert masszív az anyag. A magnó formája, illetve egyes lényeges mechanikai megoldásai, például a dobozzal egybeöntött hordfül, nem BRG találmány. Egyfelől nosztalgiával gondolunk vissza a magyar ipar e nagyszerű gyártmányára, de az az igazság, hogyha akadt mellette a boltban egy másik magnó, ami nyugati, vagy távol-keleti gyártmány volt, akkor a BRG gyár termékeinek bizony nem sok esélye maradt. Tulajdonképpen csak két dolog szólt a magyar termék mellett. Az egyik dolog a normális szervizháttér, a másik pedig a valószínűleg hosszú évekig stabilan biztosított alkatrészkészlet.
A magnó újkorában, vagyis 1973-ban, 1980 forintba került. A tápegység nélküli változat ára 200 forinttal volt kevesebb. Ez a ráírt ár azt jelentette, hogy olcsóbban lehetett adni, drágábban azonban nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése