A vasfüggöny mögött mindenkinek volt ilyen kis könyve, aki nem tartozott a szocialista Népköztársaságra romboló hatást gyakorló közveszélyes munkakerülők táborába. Sokaknál még évtizedek alatt sem telt be a kemény fedeles munkakönyv, mivel a szüleink, nagyszüleink még egy, maximum két munkahelyen dolgozták végig a kötelező munkaéveket. Ma már a fiók mélyén lapulhat annak, aki nem volt KMK-s - közveszélyes munkakerülő - ebbe a kategóriába sorolta a szocialista államrend a munka nélkülieket...a szocializmusban ugyanis nem voltak munka nélküliek, csak munkakerülők - a szocializmus szerint. A munkakönyv valaha (egyébként 1950-től) közokiratként tartalmazta a munkavállaló munkaviszonyaival kapcsolatos leglényegesebb adatokat, például munkakör, belépés, kilépés, áthelyezés, be- és kilépéskori bér. Ezen persze szerepeltek – nyugdíjjogilag egyébként irreleváns – más adatok is, például iskolai végzettség, állami kitüntetések.
Sokáig az a nézet volt uralkodó, hogy a munkakönyv 1950 és 1992 között elsősorban a nyugdíjra jogosító szolgálati idő igazolására alkalmas, a nyugdíjalapot képező kereset bizonyítására kevésbé. Azért, mert a közokirat a be- és kilépéskori keresetet (bér, havidíj, órabér stb.) tartalmazza, a köztes időszakét pedig nem. Azóta sokat változott ez az álláspont, alább látni fogjuk, mi mindenre lehet következtetni belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése